Gyógyul6sz

Havi gyógyszer díja:kb.15.000,-Évi díja:180.000,-Mellékhatások díja:csillagos ég vagy halál.Válassz, a Te döntésed:szeretnél tenni önmagadért?

 




A félelem:

 

A félelem mindannyiunk életében hatalmas erő. Szükséges-e,k ki az aki fél bennünk?

A félelem a jövőben bekövetkező eseményektől való szorongás. A félelemnek van tárgya, míg a szorongásnak nincs. Intenzíven csak akkor lép fel, ha a nem cselekvés állapotában vagyunk. Amikor cselekedni kezdünk, a félelem alábbhagy.

Feldmár András szerint a félelemtől való való félelem beszűkíti a tudatállapotunkat, leszűkíti az életet. Aki nem fél, bátornak nevezzük. A bátorság nem a másik hibáztatása, vagy kiátkozása, vagy hogy konfrontációba kényszerítjük. Az igazi bátorság az, amikor gondosan megtervezzük, miként közelíthetünk a másikhoz, miként nyitunk új párbeszédet.

A jelenben élni- a most hatalma-annyit jelent, hogy cselekszünk, kezdeményezünk, anélkül, hogy a következményeket latolgatnánk. Nagyon kevés ember van a világon, aki nem fél. A félelem az egyik legrosszabb tanácsadó. A félelemmel nem harcolni kell, hanem odafigyelni az üzenetére.

A félelem lehet valós vagy képzelt. Múltbéli vagy jelen?

A félelmet mindig szorongás előzi meg. A tudattalan lelkiismeretünk figyelmeztet, hogy letérünk a helyes útról. Nem mindig indokolt a jelzése, bizonyos helyzetekben nem cselekednénk. Az állandó szorongásnak komoly következményei lehetnek. Erőszakosság, bűnbakkeresés, tehetetlenség, sőt kegyetlenség. Félelmet kelt a politika, a világos gondolkodás elterelése. A félelmet természetesnek tartják, az orvosi, pszichológiai, pszichiátriai szakkönyvek is erről írnak. Amikor eluralkodik a félelem, a gondolkodás realitása megszűnik. A BNO osztályozás szerint mikor elhatalmasodik rajtunk a félelem érzése, pszichológiai betegségnek tekintik, úgymint pszichózis, paranónia, skizofrénia. A lelki gyötrelem megszakítja a külvilággal való kapcsolatát. A hazugságainkkal elrejtjük valódi énünket, sebeinket. Olykor magunk is elhisszük a saját valóságnak vélt illúziónkat. Meg is magyarázzuk, racionalizáljuk, hogy szinte igazságnak tekintjük. Mindenki álarcot visel a napjaiban, ezért a valóság áligazsága eltűnik. Nem mutatjuk valódi énünket, mert szeretnénk, hogy olyannak lássanak bennünket, amilyennek látszani szeretnénk. Az alakítások mögött a lelepleződéstől való félelem rejlik. Játsszuk a napi felvett álarcos szerepeinket, a valódi énünket nem mutatjuk meg. Miért? Mert akkor sebezhetővé válunk.

Ha valaki közelebb kerül hozzánk, legtöbbször falat emelünk. Támadásként ítéljük meg, sok ember sündisznó módjára viselkedünk. Modortalan bunkó-mondják. De miért nem ismerjük meg egymást, akkor talán nem ítélkeznénk az első benyomás alkalmával. Az előítéletek, sztereotípiák, gyűlölet, szomorúság, és a fájdalom megmérgezi a minden napokat. Pokol az életünk? Meg kell (ene) változtatni a másikhoz való viszonyunkat, gondolkodásunkat. A szocializációval sok minden t hozunk magunkkal. Biztos, hogy így kell élnem? Miért nem változtathatok én saját magamon? Társadalmi elvárások miatt, normák, szokások, értékek betartása megmérgezi a lelkünket. Nem vagyunk szabadok, sem cselekvésben, sem gondolkodásban. Ha nem megyünk a nyájjal, deviánssá kiáltanak ki, vagy pszichiátriai betegnek. Növelve a gyógyszeripar bevételét. Pedig csak lehet, hogy másképp látjuk a körülöttünk lévő világot.

Csak a szeretet útját lehet választani. Nagyon rögös út, de mást nem hagyunk magunk után. Halálunkkal itt hagyunk mindent, csak az emlékek maradnak. Akkor miért van szükségünk emberi játszmákra? Egy kicsit mulatságos. Érdemes lenne néha odafigyelni az emberekre, hogy milyen szerepeket vesznek fel. Értelmetlen célokért küzdenek, jelentéktelen apróságok miatt aggodalmaskodnak.

A gyermekeket három éves korukig neveljük, utána már a társadalom neveli. A legtisztább időszak, tudnak nevetni, felszabadultak és őszinték. .Nincs múlt és nincs jövő számukra, a jelenben élnek. Nagyon tudnak szeretni, de valahogy egy idő után ez az érzés megváltozik. Mert mit lát a társadalomból és a környezetéből?! A szülők az elsődleges minta, akik a legkülönfélébb lelki nyavalyáktól szenvednek. Mivel programozható az emberi agy, „agymosással” a tanárok, testvérek, a társadalom megfertőzi a tiszta elmét. Úgy kell viselkedni, hogy elfogadjanak bennünket. Sok felnőtt hazugsággal tereli el a gyermek figyelmét. Ilyen például a tabu témának kikiáltott halál. Anya (apa) elment, majd jön. Egy életre sérül a gyermek lelkivilága. A hazugságok  a szülők között,  a veszekedések energiáját, rezgéseit magukba szívják  a gyermekek és nem felejtenek. A gyermekeket megalázzák, megbüntetik és tiltások sora kiapadhatatlan. Ne tedd ezt! Ne csináld azt! Tiltások sora után elmarad a kreativítás, melyet tovább súlyosbít az iskola. A jutalmazás és a büntetés rendszere igazságos kellene, hogy legyen. Én még nem találkoztam olyan felnőttel a munkám sorám, akinek nem voltak sérelmes gyermekkori emlékei.Társadalmi méretű probléma a 21. század elején Magyarországon, hogy a felgyorsult életünk egyik hozadékaként kisgyermekkorban egyre több és többféle pszichológiai eredetű gonddal küszködnek a gyerekek és szüleik. Az okok sokrétűek: a válások magas számától a stresszel teli életmódon keresztül odáig, hogy az óvodás-kisiskolás gyerekek egyre kevesebb időt töltenek el családi környezetben. Az okok mellett közkeletűek az okozatok is: a gyerekek türelmetlenek, sokszor agresszív viselkedést mutatnak, a felmérések alapján egyre többüknél figyelhető meg és okoz tanulási nehézségeket agyfélteke-dominanciából származó rendellenesség (diszgráfia, diszlexia, diszkalkulia), egyre többüknél fordul elő a hiperaktivitás enyhébb-komolyabb formában, vagy a tanulást és szociális beilleszkedést akadályozó szorongás. Azokat az eseteket, amelyek a hétköznapi pedagógus-diák érintkezéssel nem javíthatók, és tartósan fennállnak, mindenképpen szakemberre kell bízni; sokszor egy fejlesztő pedagógus vagy az iskolapszichológus szakmai tapasztalata oldja meg a problémákat.

Vannak azonban olyan technikák, amelyek olyan hatásmechanizmussal bírnak, hogy az mind a pszichésen-szellemileg egészséges, mind az e tekintetben sérült gyerekeknek is javukra válhat. Ilyenek az általában művészeti alkotásokat, művészeti ágakat célzó foglalkozások – mint a rajzolás, a zenélés, a tánc, a drámajáték és az irodalom művelése. Kisgyermekek számára a legevidensebb irodalmi műfaj a mese, aminek erejét ismeri minden szülő és gyermekkel kapcsolatban álló felnőtt. Tudományos tekintetben azonban a mesének és az ezzel való foglalkozásnak léteznek olyan aspektusai, amelyek jóval többet tudnak a szórakoztatáson és a gyönyörködtetésen kívül. A pszichológia, a neveléstudomány, az irodalomelméleti kutatások, a néprajz és bizonyos szociológiai felmérések is kapcsolatban állnak a mesékkel és azok működési mechanizmusával. A történetileg igazolható tapasztalatok alapján a mese – több más művészeti alkotástípussal együtt – alkalmas arra, hogy terápiás kezelések alapjául szolgáljon. Egy egészségtantanár nem kompetens diagnózisok felállításában, azonban ezeket a tudományos tapasztalatokat célirányosan alkalmazhatja kisgyerekeknél, akiknek a mese mindennapos élmény kell hogy legyen az életben.

A mese életünk egyik legalapvetőbb irodalmi műfaja: tudatunk ébredése után mindannyian voltunk Babszem Jankók, Kökényszemű Juliskák, királykisasszonyok vagy éppen a sárkánnyal küzdő királyfik, és éltük meg átlényegülve nem egy mesének örök üzenetét. A mese hozzátartozik lelki-szellemi nevelődésünk menetéhez, ha úgy tetszik, egészen a születésünk pillanatától halálunkig – azonban nyilvánvalóan vannak lényeges korszakai az életnek, amelyeknek fontos tényezői a mesék. Ezek az régóta élő szövegek nem pusztán arra hivatottak, hogy szórakoztassák az embereket; mint művészeti alkotásoknak, természetesen elengedhetetlen velejárójuk az esztétikai, gyönyörködtető funkciójuk, viszont ezek az ősi művek különleges szereppel bírtak: a maguk módján a világ és annak szerveződésének megértését szolgálják különös tekintettel a társadalomra. Így elmondható, hogy a mese egy egészséges lelkiséget, szellemiséget és szocializálódást segítő tevékenység alapja - jellegzetességeinél fogva elsősorban kisgyermekek, gyermekek számára.

A gyermekkorban megtörik a lélek, elveszik a bizalom, igazságtalanságok sora ér bennünket. Valószínű, hogy beilleszkedvén a felnőtt világba elfojtódik, de előbb utóbb felszínre kerül. Akár egy munkahelyen vagy a párkapcsolatban. Sokan nem is tudják, hogy miért viselkednek úgy ahogy viselkednek. A lelki sérülések megmérgezik az életünket. Félünk az újabb megrázkódtatástól, sebzettnek érezzük magunkat. Nem adom ki többé magam elvét élve bezárkózunk és elfojtjuk  a tudattalanba az érzéseinket. Mindenért magunkat okoljuk, nehezteléssel reagálunk és a meg bocsájtás, mint önterápia elveszik a tudatunkban. Következésképpen meg tanulunk hazudni, mert rájövünk, hogy nem érdemes őszintének lenni. Zárkózottságunkkal képtelen leszünk megnyílni mások előtt. Pedig a beszélgetés, a másik érintése akár lelkileg vagy testileg gyógyító erő.

A gyermekek megérzik a másik lelkiállapotát. Az iskoláskorban Ericson szerint a teljesítményre törekvés a fejlődési lépcsőfok. A megfelelni vágyás, a legjobbnak lenni, a jutalom elmaradása, a büntetéstől való félelem megtanulása nagy fordulatot hoz az életünkbe. Azonosulunk a felvett szerepeinkkel, és már elfelejtjük, hogy kik is vagyunk valójában. Felnőttkorunkra már egy sor szerepet megtanulunk, a párkapcsolatitól kezdve a munkahelyi szerepekig.

Amikor elhagyjuk a valóságot, amiben megegyeztek az emberek akár hallgatólagosan is, a társadalom visszatereli az egyént a közös látásmódhoz. A pszichiátriai betegek száma évről évre nő. Ha valaki másként látja a világot, könnyen kezelésen találhatja magát. A pszichiátria a modern inkvizíció. A depresszó, pszichózisok, skizofrénia gyógyítása legtöbbször a felírt antideprennszáns és egyéb gyógyszerekkel történik. A mellékhatásokra is adnak gyógyszert és az elkábított egyén már tényleg zombi módon nem ismeri fel  a valóságot. Elektrosokkal még keményebb a helyzet. Végül szelidek  leszünk, nem haragszunk senkire ,nem hallucinálunk, mert kémiailag bezárták az agyunkat. Már sokszor elgondolkodtam rajta, hogy miért lesz valaki pszichiáter!? Az enneagramma szerint a kettes típushoz tartozik. A mindenkinek segíteni akárhogyan szindrómában szenvedők, szerintem mivel saját maguk belső problémáit nem tudják megoldani, másokat akarnak kontrollálni, a saját lelküktől félnek a legjobban. Nem egyről tudok, hogy drogozik, iszik és másnap úgy rendel, hogy ő  a megmentő szerepét játssza.

Az énvédő mechanizmusok igyekeznek minket megvédeni a külvilágnak játszott szerepeink között, hamis képet alkotunk az eljátszott szerep és az énképünk között. Miért fontos más véleménye?! Saját szemüvegünkön keresztül látjuk a valóságot, amely csak egyénileg  a saját valóságunk. Nem vagyunk egyformák, az élettapasztalat, viselkedési formáink határozzák meg a saját valóságunkat. Akkor ne akarjunk másoknak megfelelni. Nem gondolom, a hogy fontos lenne a másik elismerése, érzelmi támasza, véleménye. Magam tudom a saját valóságomat, hiszen egyéni az életút.

Híresek, gazdagok akarunk lenni, mert ez a trend. Különben a társadalom peremére kerülünk, elhisszük hogy ez az álom a valóság. Mások súlyos emlékként nehezednek ránk.

Némely lelki sérülés idővel begyógyul. Az igazságtalanság éles pengeként sebzi a lelkünket. Belső feszültségünket, indulatainkat másokra vetítjük. Ezt hívjuk Freud szerint projekciónak.

 

 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 26
Tegnapi: 19
Heti: 100
Havi: 970
Össz.: 218 480

Látogatottság növelés
Oldal: Félelem
Gyógyul6sz - © 2008 - 2024 - gyogyitasenergiai.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »