A gyógyulás hét stádiuma

 

A gyógyulási folyamat sohasem zökkenőmentes. Többnyire azonnali belső fejlődést tapasztalnak, majd később visszafejlődést és ezen a ponton gyakran megkérdőjelezik a gyógymódot. Sokszor úgy gondolják, hogy rosszabbul vannak, mint mielőtt felkerestek. Energiamezőjük azonban tisztán jelzi, hogy valóban jobban vannak.

A páciensek pontosan meghatározható fázisokon mennek át gyógyulásuk során. Ezek a fokozatok a normális emberi transzformációs folyamat részei. A gyógyulás megköveteli az elme, az érzelmek, a szellem és a fizikum változásait is. Mindenkinek szüksége van arra, hogy átértékelje viszonyulását a személyiségfejlődési folyamatot magában foglaló témákhoz, és azokat új összefüggésekbe helyezze.

Az embereknek először el kell fogadniuk azt, hogy gondjuk van, s meg kell engedniük, hogy megtapasztalják a problémát. Ki kell jönniük helyzetük, gondjuk tagadásából. Amikor valaki megélte azt, hogy „rosszabb lett”, már kifelé halad a tagadásból, és elindul a probléma másik aspektusának tudatosítása felé. Sokszor a betegek úgy hiszik, hogy azért dühösek, mert rosszabbul lettek.  Valójában azért mérgelődnek, mert több mindennel kell foglalkozniuk. A páciensek többsége ekkor jellemzően egy kényelmesebb, egy könnyű kiutat keres.”Már eleget tettem a gyógyulásomért” Végül, ha elhatározza, hogy mélyebbre ás, és megjött a hajlandósága is a következő szintre jutáshoz-már eredmény.

A gyógyítás. A terápiához hasonlóan ciklikus folyamat, amely a tanulás spirálisára vezeti a pácienst. Minden egyes ciklus, ahogy az egyén mond mélyebbre és mélyebbre halad önvalója igazi, tiszta természetéhez, több ön-elfogadást és több változást igényel. Hogy milyen messze és milyen mélyre megyünk le, az mindannyiunk saját, szabad választása.

Minden egészség-telenség változást követel a betegtől. Minden változás igényli valaminek az abbahagyását, a megadást vagy a páciens valamely részének halálát-legyen az egy szokás, munka, életvitel, hitrendszer vagy fizikai szerv ily módon a páciens megtapasztalja a halál és a haldoklás öt stádiumát, DR. Elisabeth Kübler-Ross modellje szerint.

Ezek az állomások: a tagadás, a harag, az alkudozás, a depresszió, és az elfogadás. Két további stádiumon is áthalad majd: az újjászületésen és az új élet megteremtésén. Ezek a természetes szakaszai a gyógyulás folyamatának. A gyógyító részéről ekkor az a legfontosabb, hogy elfogadja, bármilyen fázisban van a páciens, ne próbálja kirángatni abból. Néha egy esetleges fizikai veszély miatt, amit az a fázis talán magában foglal, szükségessé válhat, hogy a gyógyító kivezesse betegét abból a stádiumból, ám ezt gyengéden kell tennie.

 

A gyógyulás első stádiuma a tagadás:

 

A tagadás igénye időnként mindannyiunkban megvan. Valamennyien megpróbálunk úgy tenni vagy tettetni, hogy kivételek vagyunk, s nekünk nincsenek nehezebb élettapasztalataink. Tagadást használunk, hogy fenntartsuk ezt a látszatot, mert félünk. Úgy hisszük, nem tudunk , vagy csak nem akarunk kezdeni valamit.

Ha betegek leszünk, valószínűleg letagadjuk nemcsak betegségünk első fázisáéban, ill. az azt követő szembenézéskor, hanem idősről időre később is. Az időleges védekezés, amely időt ad, hogy felkészülhessünk annak elfogadására, ami egy későbbi fázisban bekövetkezik,  különösen, ha egy drasztikus orvosi beavatkozásra lesz szükségünk, csak kis ideig vagyunk képesek a problémánkról szót váltani, és máris kellemesebb dolgokra vagy akár fantáziánkra tereljük a beszélgetést. Ez rendben is van, teljességgel természetes reakció. Van ilyenkor valami, amitől félünk, amivel még nem tudunk szembenézni-idővel képesek leszünk rá. Adjuk meg magunknak a szükséges időt. Megtanulunk szorongás nélkül és nyíltan beszélni betegségünkről néhány családtagunkkal, barátunkkal és egészséggondozó szakemberrel. És egyáltalán nem fogjuk megbeszélni másokkal. Vajon miért? Mert nem is kell! Ennek nagyon sok köze van ahhoz, hogy ezt becsüljük önmagunkban. Úgyszintén sok köze van a dolognak ahhoz, hogy ezek az emberek miként viseltetnek a betegség, saját testük és a mi betegségünk iránt. Talán arra reagálunk, ami bennük lezajlik.

Ne feledjük, hogy a tagadás teljesen normális viselkedésmód!. Ne ostorozzuk önmagunkat, amikor felfedeztük önmagunkban. A tagadás arra szolgál, hogy távol tartson bennünket annak látásától, aminek látására vagy elfogadására még nem érezzük felkészültnek magunkat. A psziché védekezési rendszere, amely megóv bennünket attól, hogy elveszítsük józan eszünket.. ha védekezési rendszerünk úgy érzi, hogy kezelni tudja a bajt,,már nem kell letagadnunk a betegségünket. Amint felkészülünk rá, kijövünk a tagadásból. A hosszú ideig tartó tagadás igen költséges lehet. Igen fontos tehát, hogy olyan emberekkel vegyük körül magunkat, akikhez mindig bizalommal fordulhatunk.

Mindenki tagadása alatt a félelem húzódik meg. A félelem azoktól a dolgoktól, amikkel a betegség miatt szembe kell nézni vagy keresztül menni.

Sokszor vannak olyan félelmeink, melyeknek semmi értelme, ennek ellenére valóságosnak és erősnek érződnek. Akár irracionalitásnak minősítjük azokat a félelmeket, akár „előző élet tapasztalataiból” származónak. Tudomásul kell venni őket, és foglalkozni kell velük.

 

A gyógyulás második stádiuma : a harag

 

Ha végighaladunk a gyógyulás folyamatán, elérkezik egy idő, amikor többé már nem tudjuj fenntartani a tagadás első szakaszát. Ekkor valószínűleg a harag, düh, irigység és neheztelés érzései fognak el bennünket. Ilyeneket mondhatunk:”Miért éppen én?” mivel a haragnak ez  a típusa teljességgel eltölt bennünket, valószínűleg szinte válogatás nélkül rávetjük környezetünkre. Barátok, család, gyógyítók, orvosok-mindegyik hibás lesz, és mindegyik rosszul végzi a dolgát. Amikor a családunk szenvedi el a haragját, reagálhatunk bánattal, könnyekkel, bűntudattal vagy szégyennel-sőt akár kerüljük a későbbi érintkezést. Ez tovább növeli a szorongást és a haragot. Birkózzunk meg vele, ez csak egy szakasz.

A beteg haragját könnyű megérteni, mivel félbe kellett szakítania tevékenységeit, befejezetlenül hagynia dolgait. Vagy már nem képes elvégezni feladatokat, amiket mások igen, vagy gyógyításra kell költenie nehezen megkeresett pénzét, ahelyett, hogy nyaralásra, utazásra költhetné, ahogy azt tervezte.

Bárkit, akinek végig kell mennie a gyógyulás folyamatán, eltölt valamiféle harag. Ez mindenkinél különbözőképpen jelentkezik. Egyeseknél robbanásszerűen tőr ki.

 

 A gyógyulás harmadik stádiuma: az alkudozás

 

Mivel haraggal nem tudtuk megszerezni, amit akartunk, minden bizonnyal és teljesen tudattalanul, megpróbáljuk felajánlani, hogy jók leszünk, és valami jót csinálunk, azért, hogy elérjük célunkat. A legtöbbet Istennel alkudozunk, és általában titokban tartjuk, pl. fogadalmat teszünk, hogy életünket vagy egy különleges ügyet Istennek szánunk. E mögött általában csöndes bűntudat húzódik meg. Bűnösnek érezhetjük magunkat, mert nem látogattuk gyakrabban vallási közösségünket. Azon siránkozunk, bárcsak „jó”ételeket fogyasztottunk volna, végeztük volna „helyes” gyakorlatokat, éltünk volna +helyesen”. Ennél a fázisnál nagyon fontos, hogy ráébredjünk, majd hagyjuk, hogy meg szabaduljunk a bűntudattól, mert csak további alkudozásokhoz azután pedig depresszióhoz vezet. Találjuk meg az összes „hogy-kellett-volnánkat”, és képzeljük el, amint fehér fényben feloldódnak. Vagy adjuk át őket védangyalunknak vagy Istennek. Amikor végigjártuk utunkat a hét szakaszon, minden bizonnyal változásra találunk, amit szeretnénk megtenni életünkben, de félelmünk miatt nem merünk előhozakodni vele.

A gyógyulás negyedik szakasza : a depresszió

 

A depressziót akkor éljük meg, amikor energiánk nagyon alacsony szintű, és úgy érezzük, elvesztettük a reményt, hogy megkapjuk, amire szükségünk van, és akkor, amikor karjuk. Megpróbálunk úgy tenni, mintha nem érdekelne bennünket a dolog, pedig igen is érdekel. Szomorkodunk, de akarjuk kimutatni bánatunkat. A búskomorság stádiumába lépünk, és általában nem akarunk érintkezni senkivel. A depresszió azt jelent: elnyomjuk, elfojtjuk érzelmeinket. A depressziónak 3 oka van. Az egyik az alkudozásból fakadó tagadás. Azaz, megpróbáljuk elkerülés révén gyógyítani magunkat, ill a megoldás őszinte keresése helyett önmagunk megtagadásával beletörődünk abba, hogy a dolgok olyanok, amilyenek.

A második ok a veszteségérzet elfojtása. Minden betegség megköveteli, hogy lemondjunk egy életformáról, egy testrészről, vagy felhagyjunk olyasmivel, mint pl. egy rossz szokás. Ha blokkoljuk veszteség érzetünket, depressziósak leszünk. Ha megengedjük magunknak, hogy átérezzük veszteségünket, és keseregjünk miatta, depressziónk eltűnik. Kisírni, kiszomorkodni magunkat, teljességgel különböző állapot. A búslakodás, a veszteség átérzése nyitott áramlás-bármilyen veszteség érte drasztikus, szükséges kisírnunk magunkból. Gyógyulási folyamataink során többször is megtapasztalhatjuk a búslakodás élményét. Ne féljünk átélni s veszteségérzetet, bármikor, ha eltölt bennünket. Az visz át az elfogadás stádiumába.

A depresszió harmadik oka a drasztikus orvosi kezelések, mint a kemoterápia, a mesterséges altatás vagy a sebészi beavatkozás, amely felbontja a test kémiai egyensúlyát, és depreszzióssá teszi a beteget. Amikor testünk visszanyeri fizikai egyensúlyát, a depresszió elmúlik. Az energia mező szempontjából a drasztikus kezelések és gyógyszerek megállítják, lelassítják vagy elakasztják energiamezőnkön a normális energiaáramlást. Így depresszióssá leszünk. Amikor a gyógyszerezést abbahagyják vagy csökkentik, az energiaáramlás visszatér, és a depresszió elmúlik

 

A gyógyulás ötödik stádiuma: az elfogadás

 

Amikor elegendő időnk és energiánk van, s átgondoljuk, hogyan haladtunk végig az előző négy szakaszon, eljutunk egy olyan stádiumba, amikor sem depreszziósok, sem dühösek nem vagyunk a betegségünk miatt. Képesek leszünk kifejezni korábbi érzéseinket, irigységünknek az egészségesek iránt, akiknek nem kell semmilyen betegséggel szembenézniük. Ekkorra már elsírtuk minden könnyünket azok miatt a veszteségek miatt, amiket a betegségünk követel meg tőlünk. Talán azt kívánjuk, hogy hagyjanak magunkra, vagy csöndes nem-verbális módokon kommunikáljanak velünk, mert változásra készülünk fel. Önmagunk jobb megismerésének időszaka ez, a bensőhöz közeledés, az önmagunkkal újonnan való találkozás ideje. Ekkor megkérdőjelezzük azokat a normákat, amelyek szerint az életünket éltük, amelyek elősegítették betegségünk kialakulását. Elkezdjük érezni igazi szükségleteinket, és keressük a gyógyírt, a szellemi, lelki táplálékot oly módokon, ahogy korábban nem tettük. Új barátok felé vonzódunk, és talán elszakadunk néhány régitől, akik nem lehetnek részei életünk következő szakaszának. Megtesszük a szükséges változtatásokat életünkben, hogy megkönnyítsük gyógyulásunkat. A folyamat felgyorsul. Nagy megkönnyebbülést érzünk, még akkor is, ha gyógyulásunk során sok a tennivalónk.

 

 

 

 

A gyógyulás hatodik stádiuma: az újjászületés-új fény felragyogásának ideje:

 

Annak az ideje érkezik el, hogy új módon találjuk meg és lássuk önmagunkat. El leszünk ragadtatva attól, kit ott megtalálunk, meglátunk. Ezen a szakaszon sok csöndes együttlétre lesz szükségünk, hogy megismerjük önmagunkat; tegyük lehetővé, hogy megadjuk magunknak ezt az időt. Talán még egy csöndes zúgba is elvonulhatunk, vagy menjünk el pecázni néhány napra. Szükségünk lehet néhány hétre vagy akár hónapnyi személyes magán-időre.

Felgyógyulásunk folyamán felfedezzük, hogy vannak saját feltáratlan területeink, talán új, eddig nem ismert képességeink, amelyet hosszú-hoszzú ideje eltemettünk. Sok fény ragyog fel ilyenkor belsőnkből lássuk meg szépségünketl>érezzük illatunkat,gyönyörködjünk új önmagunkban! Belső erőforrásokat fedezünk fel, melyeket korábban nem tudtunk előhívni. Talán mindig éreztük őket magunkban, de most elkezdtek a felszínre áramlani. Ez valóban újjászületés lehet. Életünkben, mind s múltat, mind a jelent, új összefüggésben tapasztalunk meg. Eekor gondolhatjuk át az életünket. Ekkor érthetjük meg, hogy valóban megváltoztathatjuk viszonyulásainkat múltbéli eseményekhez, hogy meggyógyítsuk őket. Ez automatikusan történik, mert mi változtattuk meg az életfelfogásunkat. Ezt kell érteni igazi gyógyulás alatt.

 

A gyógyulás hetedik stádiuma: új élet megteremtése:

 

A gyógyulás életünk minden területét érinti. Számos változás és lehetőség, amelyre vágytunk és blokkolva vagy látszólag elérhetetlenek voltak, megnyílnak előttünk. Őszintébben élünk önmagunkkal, és önmagunk elfogadásának új területeit találjuk meg, melyeket korábban képtelenek voltunk kezelni magunkban. Több benső alázatot találunk, hűséget, igazságot és önmagunk becsülését. Ezek az erényeink kreatív erőnkből érkeznek, és holografikusan terjednek szét egész életünkön. A benső változások automatikusan külső változásokhoz vezetnek. Új barátokat vonzzunk. Esetleg megváltoztatjuk foglalkozásunkat, avagy azt, ahogy eddig tekintettünk rá. Talán új helyre is költözünk. Mindezek a változások egy-egy gyógyulást követően teljességgel mindennaposak.

 

Oldal: a gyógyulás 7 stádiuma
Gyógyul6sz - © 2008 - 2024 - gyogyitasenergiai.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat