1.2. Szexualitás

 

A szaporodást, és ezzel a faj fenntartását az ember szexualitása biztosítja. Azzal, hogy a fogamzásgátló szerek tömegesen elterjedtek, a fajfenntartás és az ösztönök kiélése mellett a szexuális örömszerzés is fontossá vált, ami szoros kapcsolatban áll a kapcsolat érzelmi működésével. A nemiszerep-felfogások is jelentősen módosultak az utóbbi időben; a legtöbb probléma ezen a téren a szexuális és az érzelmi kultúra hiányosságaiból, hibáiból fakad.

Minden társadalom kialakítja a szexuális viselkedést rejtetten szabályozó normáit. Ha történetileg vizsgáljuk a kérdést, a fogamzásgátló szerek tömegesen elterjedésével párhuzamosan a szexuális örömszerzés és a kapcsolat érzelmi működése egyre fontosabbá vált. A 60-as évektől − párhuzamosan a szexuális felszabadulással − megnövekedtek a házassággal kapcsolatos elvárások; könyvek és cikkek özöne árasztotta el a fejlett társadalmak tagjait arról, hogyan viszonyuljanak egymáshoz a házassági viszonyban.[1] A nemiszerep-felfogások jelentősen módosultak legutóbb a rendszerváltozás óta; a legtöbb probléma a szexuális és az érzelmi kultúra hiányosságaiból, hibáiból fakad.

„A házastársak között a szexuális élet tekintetében kialakuló érdekellentét kiindulópontja, hogy a kapcsolat az egyik vagy mindkét fél számára nem hozza meg a várt kielégülést.”[2] A házassági kommunikáció legsérülékenyebb területe a szexualitás, és a szexualitás szerepe felértékelődött az utóbbi évtizedekben; a kapcsolat összekovácsolóját és az életöröm forrását jelenti, de sajnos forrásává válhat számos kínzó pszichológiai zavarnak. Sokak szerint a szexuális összhang hiánya az egyik fő oka a házasságok megromlásának, de a legtöbb terápiás szakember szerint a már megromlott házassági kapcsolat következménye a szexuális zavar, elhidegülés. Ha elmúlik a szerelem, és nem veszi át a helyét mély szeretet, a felek problémáik megoldásába már nem fektetnek energiát, megszűnik az igény az örömszerzésre, és a házasság sokszor fáradalmas megjavítása helyett inkább másik partnert keresnek.

 

1.3. Gyermekek

 

A gyermek a szerelem gyümölcse, de az ő testi-lelki jólétének és érzelmi biztonságának megteremtése rengeteg időt, (pszichés) energiát és áldozatot kíván. Magyarországon a nők általában csak a gyes és a gyed idejére maradnak otthon, ezeknek leteltével visszatérnek dolgozni. Kiélezheti a konfliktusokat, hogy manapság a nők terhesség alatt is tanulnak, pozitív tény azonban, hogy ezzel egyre több fiatal apa egyetért, és segíti párja továbbtanulását. Magyarországon a legtöbb nő a tanulmányai után vállal gyermeket; kutatások szerint a gyermekvállalás ideje átlagosan 28 év felé közelít, ami azt jelenti, hogy a nők először továbbtanulnak, dolgozni kezdenek, karrierépítésbe kezdenek. De sok nő először szül, s továbbtanulását csak akkor kezdi meg felsőoktatási intézményben, amikor gyermekei már idősebbek. Mindenesetre egy másik szakdolgozat témája lehet a nő életében a gyermekvállalás idejének tervezése, e tényező nagy változása az utóbbi egy évszázadban…

Amikor családot alapítanak, a fiatalok életébe a gyermek eddig ismeretlen feladatok tömegét hozza. Egy baba gondozása, ellátása teljes embert kíván, így tehát amíg a gyermek kicsi, az anyáé a főszerep. Sajnos egyre hosszabb az apák átlagos munkaideje, ezért kevésbé tudnak részt venni a gyermeknevelésben és a háztartásban, ezzel párhuzamosan a pszichés terhektől is vonakodnak. A gyermek életében viszont nagyon is fontos az apa szerepe főként a 2−3. életévben, ugyanis az anya és a külvilág közti kapcsolat megteremtésének lehetőségét az apa tölti be. Segít kialakítani gyermeke énhatárait, támogatja a külvilág megismerésében és az önállóság felé tett lépéseiben, leválását az anyáról és beilleszkedését a társadalomba.

Sajnos gyakori probléma, hogy ebben a gyermek számára fontos időszakban az apa nem tud vagy nem akar részt venni, és az apa potenciális és pszichológiai hiánya gondokat okozhat a gyermek további fejlődés során. A nem biztos társkapcsolatra vállalt gyermek a felek között konfliktusok tömegét válthatja ki. A szülők gyakran bevonják őt a konfliktusokba, és így „a gyermek már csak részben oka a házastársi konfliktusoknak, részben annak eszközévé válik”.[3]

Hosszan lehetne elemezni azokat a helyzeteket, amelyek oka, hogy a gyermek megérkezésével az addig esetleg tudott, de jól kezelt vagy nem is tudott, lappangó különbségek felerősödnek. Ilyen az életstílusbeli, értékrendi és világnézeti, életmódbeli, hivatáshoz fűződő viszony különbsége, esetleg a házastársi, a szülői vagy a gyermekszerep eltérő értelmezése… A házastársak között igen gyakori konfliktusforrás az előzetesen nem egyeztetett pedagógia. A pedagógiai egység hiánya pedig azt eredményezi, hogy különböző elvek szerint kívánják nevelni a közös gyermeket, akit így „széthúznak”.[4]

 

1.4. Lojalitás: barátok, nagycsalád, szabadidő

 

A baráti kapcsolatok természetszerűleg megváltoznak a házassággal. A friss házas szeretné továbbra is fenntartani a serdülő- és ifjúkori barátságokat, erős kötődéseket, számít a régi barátokra és véleményükre, a barátok pedig figyelemmel kísérik a megváltozott élethelyzetben régi ismerősüket. A barátságokkal három dolog történhet: a kapcsolat elhalványul, a találkozások ritkulnak, majd megszűnnek; a barát beolvad a házasságba, a házastárs elfogadja és akceptálja a személyt; a barátok a házasságon kívül intenzíven ápolják tovább kapcsolatukat, melyet a férj vagy a feleség „szentesít” elismerve a kapcsolat létjogosultságát.[5] A házastársaknak figyelniük kell, hogy a barátokkal és az egymással töltött idő között megtalálják az egyensúlyt, mert ez konfliktusokhoz vezethet.

A barátok mellett szólni kell a házassággal szerzett rokonokról, akik megédesíthetik vagy éppen megkeseríthetik a felek életét. Akkor éleződnek ki a konfliktusok a legjobban, ha a fiatal pár együtt lakik valamelyikük szüleivel (mert csak a férfi édesanyja tudja gondját viselni fiának; mindent jobban tud, hogy a fia hogyan szereti stb.). A családoknak tiszteletben kell tartaniuk gyermekeik magánéletét, ez a feltétele a sikeres rokoni kapcsolatnak. A házasoknak további problémát okozhat, hogy megtalálják az egyensúly a két családnál töltött idő között.

Azt, hogy a házasok mennyire elégedettek kapcsolatukkal, nem a közös aktivitás mennyisége, hanem a minősége dönti el. Szocializációjuk különbözősége okán a feleknek természetszerűleg különböző jelentése van az otthonnak és a szabadidő-felhasználásnak. A tartalmas kommunikáció nagyon fontos a jó házasság szempontjából, tehát a legfontosabb megbeszélni, mit végeznek együtt, mit külön, mennyi időt töltenek együtt, hová mennek külön. Például sok helyen konfliktusforrás a televízió, hogy ki, mikor, mit és mennyi ideig néz. Ez a probléma persze több televízió vásárlásával is megoldható, de nem biztos, hogy hatékonyan építi a családi kötelékeket, ha mindenki másik szobában másik tévét néz…[6]

A házasság olyan együttélési forma, ami „bírálható vonásai ellenére is óriási életminőségi többlet termelésére képes”, de ehhez alapfeltétel, hogy „a normális intim házastársi együttélés nemcsak információs bizalmasságot feltételez, hanem jelentős cselekvési szabadságtöbbletet is jelent, amely a házastárs részéről rendre a megfelelő toleranciával egészül ki.”[7]

 

 

Oldal: Konfliktus a családban, a válás okai II.
Gyógyul6sz - © 2008 - 2024 - gyogyitasenergiai.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat