Diagnosztika
Az extraszenzoros diagnosztika sajátosságai
Minden extraszensz saját diagnosztikai módszert alakít ki. Saját módszer és megközelítés kialakításának igénye a munka különlegességével magyarázható,mely belső összpontosítási készségen,a gondolati koncentrációs képességen,a bioenergetikai információérzékelésen vagy –átadáson alapszik.A készség és a képesség kifejezetten egyéni tulajdonság.
Általánosságban a következő tényezőkről van szó:
-figyelem,koncentrálási készség;
-a technikai fogások végrehajtásának az auotmatizmusig vagy a feltételes reflexig történő tökéletesítése.
Az ember anatómiájának és fiziológiájának az ismerete;
Képszerű gondolkodás,valamint képesség a spontán medtitációra.
Biolokációs diagnosztika
Vesszőjárás
A „lokation”szó egy hely megtalálását jelenti, felfedezését, meghatározását jelenti. A biolokáció manapság egyike a legérdekesebb és egyben legvitatottabb jelenségeknek.
A „varázsvessző”a legegyszerűbb indikátor, amit az emberek ezer éve használnak a vizek és az ércek felkutatására. A varázsvessző természetesen nem „varázs botocska”, még csak nem is primitív kereső eszköz. Inkább csupán a műszer mutatója,a műszer pedig maga az ember.
Felmerül a kérdés, vajon megtanulható-e a biolokáció? Úgy tűnik, az emberek jelentős része képes a módszerek elsajátítására. Hozzá vetőlegesen száz közül nyolcvan embernél, aki először veszi a kezébe a varázsvesszőt, forgatásával jelentkezik annak hatása a keresett tárgy helyén. De ez még csak a hatás jelentkezése! Ahhoz, hogy jó operátorrá váljék valaki, sokat kell gyakorolnia, hogy növelje az érzékenységét. A lengyel pálca használatában gyakorlott ember sokféle dolog fellelésére képe: megjelölheti egy érctest határait; rátalálhat egy ősi város romjaira; felfedezheti a kettős vízeret; megkeresheti az eltemetett arany –ezüst-és réz érméket ,vagy egyszerűen bejelölheti hogy hol található üreg.
A lengyel pálca reakciójának aktivítása alapján meghatározható az elhelyezkedés mélysége. A mélységhatár, aminél pontosan reagálhat a pálca a keresett tárgyra, meghaladhatja a 700 m.
Manapság a biolokáció határai jelentősen kitágultak. A modern „veszzőjárók”nemcsak segítenek az ásványi kincsek megtalálásában,de a történelmi építészet,a városépítés,a kulturális történelmi területeken is tevékenykednek.
Miért forog a lengyel a pálca vagy a varázsvessző az operátor kezében?
Ez a jelenség teljesen anyagi jellegű, semmi misztikus nincs benne. A kísérletezők miográfot(izom-összehuzódást rögzítő készüléket)csatlakoztattak a lengyel pálcával járó operátor izmaihoz és felfedezték,hogy először összehúzódik az izom, majd ezt követően változtatja a helyzetét a pálca. Érzékeny műszerekkel történő ellenőrzés kimutatta,hogy a földalatti vagy földfelszíni viztárolók felett, fák örül,föld alatti rétegződés és üregek felett leesik az elektromágneses mező feszültsége.
Minél hosszabb az út, amelyet az információnak meg kell tennie a forrástól a felhasználóig, annál nagyobb energia-mennyíséget kell erre a folyamtara fordítani, másként nagy a hiba bekövetkeztésének valószínűsége. Röviden az információszerzés útja a kézzel, mint a „biolokátorral”végzett diagnosztikánál. Létezik egy ennél is rövidebb út: ráhangolódás a képmásra és közvetlen információszerzés a bennünket érdeklődő tárgyról, közbenső láncszem nélkül. Ez a az un.”harmadik szem”technika
A legelterjedtebb biolokációs indikátor a lengyel pálca. A pálca segítségével megvizsgálhatjuk a belső szervek állapotát a komplex és a helyi diagnosztika során.
Gyakorlatok :
A betanulási folyamat folyamata abból áll, hogy kidolgozzuk a szilárd kapcsolatot az „igen”vagy „nem”jel és a lengyel pálca elfordulása között. A pálcával történő munka során a fogót szigorúan függőlegesen kell tartani, kezünk minden mozdulatát a pálcával folyamatosan és kilégzéskor hajtjuk végre. Kezünk izmai legyenek lazák.
A pálca befordulása ( a képzeletbeli tenyér irányába)pozitív,vagyis „igen”válasznak felel meg. A pálca ellenkező irányú kitérése negatív válasz, vagyis „nem”Amennyiben két kézzel végezzük a munkát vagy a gyakorlást:a pálcák keresztezése vagy befelé fordulása pozitív válasznak felel meg,kifelé fordulása pedig negatívnak.
Kiinduló helyzet: állva vagy ülve, kezünket könyöknél derékszögben behajlítjuk,könyökünket pedig a törzsünkhöz szorítjuk. A pálca szára-mintegy a kezünk folytatása –az indikátor.Ez a pálca semleges helyzete.
A bennünket övező világ bármely tárgya, bármely vizualizált vagy gondolatban megalkotott képmás, bármely-saját energia-információs mezőnk által az izmok ideomotoros ingerlésekor létrehozott-ábrázolás(kép,fénykép,stb)kiválthatja a lengyel pálca forgását. Az ideomotoros mozgások tudatalatti szinten születnek, rezonáns jelenségek következtében. A rezonáns jelenség a meghatározott képmásra történő ráhangolódás és a helyesen feltett kérdésre való összpontosítás eredményeként keletkezik, ami kiváltja a tárgy energia-információ mezőjének a válaszát.
A diagnosztika során be kell tartanunk a szabályt: csak olyan pózban dolgozzunk,amely kényelmes. A diagnosztika kiinduló helyzete függ egyrészt a kezelős és a páciens magasságának az arányától, másrészt pedig a páciens vizsgálandó testrészének elhelyezkedésétől. A páciens szokásos helyzete lehet álló vagy ülő.
Először meghatározzuk a megbetegedés helyét. A fő testrészek felett sorra feltesszük a kérdéseket:”A fej egészséges?,”A mellkasi szervek egészségesek?”,”A hasüreg szervei egészségesek,”stb.
Például azt a választ kapjuk,hogy a megbetegedés helye a mellkasban található. A mellkas szerveit egymás után felsorolva,végigvezetjük a pálcát ezen szervek vetületei felett,pontosítva a betegség elhelyezkedését. Tegyük fel, hogy ez a légzőrendszer. A továbbiakban feltehetjük a kérdéseket kb. a következő sorrendben: ”Ez a nyelőcső?”-„Nem;”Ez a tüdő?”-„Nem”-„Ezek a hörgők?”-„igen””Gyulladás?”-Igen:”